Nem tudtam, mi lesz velem holnap, csak annyit tudtam, hogy teljesen ssze vagyok zavarodva. Megalztak, s egy percet sem brok ki tovbb itt. Le akartam lpni, gy fogtam magam s elkezdtem sszepakolni. A volt bartom megalzott, lefekdt a legjobb bartnmmel, ennek tetejbe mg a szleim is az prtjt fogtk.
- Mindenkit elldzl magad melll! – fakadt ki anym. – Zolika is egy rendes gyerek, erre, elmartad magad melll, mert egy killhatatlan ember vagy!
A fejhez vgtam volna, hogy megcsalt, de visszanyeltem a dhmet s magamra csaptam az ajtt, lerogytam az gyra s a knnyeim megeredtek. Mikor megnyugodtam krbenztem a szobmban. Mindent szerettem itt, a srga falakat, amik mindig melegsget rasztottak, a kpeket az asztalon, amiken Zolival voltunk, akirl azt hittem, mindennl jobban szeret, az gyat, amire magam sproltam ssze a pnzt, de nem volt maradsom.
Mindegy hova megyek, csak el innen. gy reztem, az ismers kzeg megfojt, nem kaptam levegt. Mikor vgeztem a csomagolssal, a kpeket kivgtam a kukba, majd vettem egy mly levegt s kilptem az ajtn. Anymk dbbent arcval talltam magam szemben, de nem rdekelt.
- Mgis mit kpzelsz kisasszony? – kapott apa a kezem utn. – Nem msz sehova!
- Ezt nem te dntd el! – vgtam a kpbe. – Elmltam hsz, azt csinlok, amit akarok.
- De n vagyok az apd! – vlttte.
- Attl nem parancsolhatsz nekem – rntottam ki karomat a kezbl, s amilyen gyorsan csak tudtam, kiviharzottam a laksbl, htra sem nzve.
A knnyek jra szrtk a szemem, nem irnythatjk az letemet, a magam ura akartam lenni, s felejteni. Nem volt sok cuccom, gy nem akartam taxira klteni, inkbb gyalog indultam a reptr fel.
Fogalmam sem volt, hova mehetnk, csak annyit tudtam, hogy messzire innen. Arra jutottam, hogy a legels gpre felszllok, mindegy hova megy, s ott kezdek j letet. Kirve a reptrre, vettem egy jabb mly levegt, s felnztem a tblra. A kvetkez leghamarabb indul jrat, ami egy rt jelentett, Londonba ment.
- Teht London – nyugtztam. Mindig is szerettem volna kijutni Londonba, de nem gondoltam, hogy ilyen krlmnyek teszik ezt lehetv, ahogy azt sem tudtam, mi vr ott rm. Csak annyit, hogy az j letem, ami, csak remlni tudtam, hogy jobb lesz, mint az itteni. |