Nem tudtam, mi lesz velem holnap, csak annyit tudtam, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Megaláztak, és egy percet sem bírok ki tovább itt. Le akartam lépni, így fogtam magam és elkezdtem összepakolni. A volt barátom megalázott, lefeküdt a legjobb barátnőmmel, ennek tetejébe még a szüleim is az ő pártját fogták.

- Mindenkit elüldözöl magad mellől! – fakadt ki anyám. – Zolika is egy rendes gyerek, erre, elmartad magad mellől, mert egy kiállhatatlan ember vagy!

A fejéhez vágtam volna, hogy megcsalt, de visszanyeltem a dühömet és magamra csaptam az ajtót, lerogytam az ágyra és a könnyeim megeredtek. Mikor megnyugodtam körbenéztem a szobámban. Mindent szerettem itt, a sárga falakat, amik mindig melegséget árasztottak, a képeket az asztalon, amiken Zolival voltunk, akiről azt hittem, mindennél jobban szeret, az ágyat, amire magam spóroltam össze a pénzt, de nem volt maradásom.

Mindegy hova megyek, csak el innen. Úgy éreztem, az ismerős közeg megfojt, nem kaptam levegőt. Mikor végeztem a csomagolással, a képeket kivágtam a kukába, majd vettem egy mély levegőt és kiléptem az ajtón. Anyámék döbbent arcával találtam magam szemben, de nem érdekelt.

- Mégis mit képzelsz kisasszony? – kapott apa a kezem után. – Nem mész sehova!

- Ezt nem te döntöd el! – vágtam a képébe. – Elmúltam húsz, azt csinálok, amit akarok.

- De én vagyok az apád! – üvöltötte.

- Attól nem parancsolhatsz nekem – rántottam ki karomat a kezéből, és amilyen gyorsan csak tudtam, kiviharzottam a lakásból, hátra sem nézve.

A könnyek újra szúrták a szemem, nem irányíthatják az életemet, a magam ura akartam lenni, és felejteni. Nem volt sok cuccom, így nem akartam taxira költeni, inkább gyalog indultam a reptér felé.

Fogalmam sem volt, hova mehetnék, csak annyit tudtam, hogy messzire innen. Arra jutottam, hogy a legelső gépre felszállok, mindegy hova megy, és ott kezdek új életet. Kiérve a reptérre, vettem egy újabb mély levegőt, és felnéztem a táblára. A következő leghamarabb induló járat, ami egy órát jelentett, Londonba ment.

- Tehát London – nyugtáztam. Mindig is szerettem volna kijutni Londonba, de nem gondoltam, hogy ilyen körülmények teszik ezt lehetővé, ahogy azt sem tudtam, mi vár ott rám. Csak annyit, hogy az új életem, ami, csak remélni tudtam, hogy jobb lesz, mint az itteni.