Mik�zben a Park Hotel fel� tartottam, azon gondolkodtam, hogyan is ismerkedtem meg Tylerrel. Mindenre pontosan eml�kszem, egy szerdai nap volt, �ppen a boltb�l indultam haza, rengeteg szatyorral, amikor az egyiknek elszakadt a f�le �s minden kiborult bel�le. Persze senki nem foglalkozott velem. �pp a f�ldr�l szedegettem �ssze a cuccokat, mikor egy kezet pillantottam meg, mely seg�tett nekem. Feln�ztem �s egy kedves arccal tal�ltam magam szemben.

Ne haragudj – sz�lalt meg – csak gondoltam seg�tek

K�szi

Miut�n �sszeszedt�k a sz�tgurult dolgokat, seg�tett berakni a csomagokat a kocsiba.

- Engedd meg, hogy bemutatkozzam – ny�jtotta a kez�t. – Tyler vagyok Tyler Case.

- Kate – ny�jtottam a kezem. – Kate Singler.

Ezut�n j�l elbesz�lgett�nk. Megtudtam, hogy nem r�g k�lt�z�tt a v�rosba, mert itt kapott munk�t. A California-i Egyetemre j�rt �s �p�t�szk�nt dolgozik. P�r bar�tj�val b�rel itt egy lak�st. Att�l a napt�l kezdve majdnem elv�laszthatatlanok voltunk. Sok volt benn�nk a k�z�s, �gy azonnal megtal�ltuk a k�z�s hangot �s mindig is nagy volt k�zt�nk az �sszhang. Mik�zben az eml�keim eluralt�k az agyamat, meg is �rkeztem a Hotel el�, ahol Tyler m�r v�rt. Kisz�lltam a kocsib�l �s egyb�l megindultam Tyler fel�, ahogy � is k�zeledett fel�m.

- Szia T�rpi – z�rt a karjaiba �s adott k�t puszit.

- Szia – �leltem vissza.

Jaj igen, mi�rt is h�v T�rpinek? Mert majdnem k�t fejjel magasabb n�lam �s �gy r�m ragasztotta a T�rpilla nevet, ami m�ra m�r csak T�rpi maradt.

- Milyen napod volt? – k�rdezte miut�n elengedett.

- A szok�sos – v�laszoltam. – Mr. Hawkins besz�lt velem a m�lt h�ten leadott dolgozatomr�l.

- Mit mondott?

- Hogy nagyon j� – motyogtam – �s �rdekelte, honnan mer�tettem az ihletet.

- Nem v�laszolt�l – nem k�rdezte, �ll�totta.

- J�l ismersz.

- Tudom.

- �s neked milyen napod volt? – k�rdeztem �n is.

- H�t – kezdett bele. – �sszekaptunk Nickkel.

- Mi�rt? – kerekedett el a szemem.

- A bar�tn�je j�form�n m�r n�lunk lakik �s nem fizet egy fill�rt sem, de persze mos, tusol �s egyebek – magyar�zta. – Mi pedig sz�v� tett�k, hogy besz�llhatna a k�lts�gekbe. Nick meg kiakadt, hogy az � vend�ge �s mit k�pzel�nk mi.

Elkerekedett szemekkel b�multam. L�teznek ilyen emberek?

Engem is t�bbsz�r h�vott Tyler, hogy k�lt�zzem hozz�juk. Egyszer ki is pr�b�ltuk, de ap�m ut�nam j�tt �s hazar�ngatott a hajamn�l fogva. Tyler pr�b�lta meg�ll�tani, aminek az lett az eredm�nye, hogy �sszeverekedtek. Az�ta sem tudom, hogyan j�tt r�, hol vagyok, de tudom, hogy csak akkor hagy majd b�k�n, ha m�sik v�rosba k�lt�z�k.

- Szeg�nyk�m – suttogtam – �s akkor hogy oldj�tok meg?

- M�g nem tudom, de most nem is �rdekel. Itt vagy velem, csak ez sz�m�t – mosolygott r�m.

- Most merre? –�rdekl�dtem �n is mosolyogva.

- H�t �ppens�ggel elmehetn�nk moziba, ha van kedved.

- Persze – csillant fel a szemem. – Mit n�z�nk?

- Mit sz�ln�l az Avatar-hoz?

- Benne vagyok – mosolyogtam. – �gyis k�v�ncsi voltam r�.

�gy elindultunk a kocsim fel�. M�r majdnem besz�lltunk, mikor a sz�l h�tralibbentette a hajamat, �gy j�l l�that�v� v�ltak a tegnap esti ver�s nyomai.

Tyler hirtelen megdermedt.

- Megint megvert? – k�rdezte kim�rten.

- Tyler k�rlek ne kezdj�k megint.

Ezt majdnem minden este elj�tszuk. Szinte hallom, ahogy fortyog benne a d�h, az ap�m ir�nti gy�l�let. �n is gy�l�l�m, de senki nem hisz nekem. A v�ros szem�ben � a mintapolg�r, �n meg csak egy sz�nalmas kisl�ny, akit megvetnek, mert �n is megvetem az ap�mat.

A k�nnyek gy�ltek a szememben, ahogy csak r�gondoltam.

- Ne haragudj – k�rt eln�z�st Tyler �s let�r�lte a k�nnyeket az arcomr�l. – Sajn�lom.

- Semmi baj – er�ltettem egy mosolyt az arcomra. -  Menj�nk ink�bb moziba.

Az este h�tralev� r�sze vid�m, kellemes hangulatban telt. A film nagyon tetszett mindkett�nknek �s ut�na a boltban vett�nk j�gkr�meket �s a parkban s�t�ltunk m�g egyet, miel�tt hazaindultunk volna.

Nem akartam haza menni, de m�r nagyon k�s�re j�rt �s holnap egyetem. �gy be�lt�nk a kocsiba �s hazafel� vett�k az ir�nyt.

Tyler sosem engedte, hogy hazavigyem, mondv�n, nem lakik messze �s ne furik�zzak feleslegesen.

 A h�zunk el�tt leparkoltam, ahol elb�cs�zott t�lem, majd elindult haza �n pedig lass� l�ptekkel indultam az ajt� fel�. A h�zban s�t�t volt �s m�r rem�nykedtem benne, hogy ma meg�szom a pofont, amikor egy er�s k�z ragadott meg.

- Hol a fen�ben volt�l? – �v�lt�tt ap�m.

- Sehol

- Milyen v�lasz az, hogy sehol? – morogta tov�bb.

- Semmi k�z�d hozz� – morogtam �n is.

- Mi az hogy nincs k�z�m hozz�, b�d�s k�l�k? – ordib�lta �s lekevert h�rom hatalmas pofont, mikor any�m felkapcsolta a villanyt.

- Mi…m..mi…van? – dadogta �s a pi�s�veget ott szorongatta a kez�ben.

- Csak nevelem a k�lk�t – k�z�lte ap�m.

- J�l teszed sz�vem – mondta egy kicsit �sszef�gg�bben. – R�f�r, elkan�szodott.

- Tudom, ideje r��breszteni, ki a f�n�k.

A nyelvemen volt, hogy beolvasok neki, de nem tettem. H�rom pofon el�g volt, m�ra nem akartam m�g egyet, �gy sz�pen csendben maradtam. Kiszabad�tottam magam a szor�t�s�b�l �s felszaladtam a szob�mba, majd magamra z�rtam az ajt�t �s az �gyra rogytam �s zokogni kezdtem. Tyler el�tt nem szerettem s�rni, mert nem akartam, hogy � is m�g rosszabbul �rezze mag�t, hogy nem tud seg�teni, de ilyenkor kiadhattam magamb�l minden felgy�lemlett d�h�met, f�jdalmamat. Nem tudom meddig zokoghattam, de v�g�l megnyugodtam. Sajn�ltam Tylert, hogy rosszul �rzi mag�t a helyzet miatt, ahogy � is sajn�lt engem, de csak � tartott �letben, a bel�m vetett hite, hogy el�rem az �lmaimat. Hogy egy nap pszichol�gus leszek �s embereken seg�tek, hogy itt hagyom Annapolist, hogy megcsin�lom �s nem adom fel. Tudtam, hogy siker�l, ha � mellettem van, siker�lni fog, ebben szent�l hittem.